Beth Flynn: Kilenc perc



Az ​akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja. 

Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. 

Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme. 
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe. 
Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?

Kiadó: 2017, Könyvmolyképző
Oldalszám: 288
Moly: 90%
〰〰〰〰〰〰


Par hónapja, már nem is tudom megmondani hogyan, és miképp, de megláttam ezt a könyvet. Nagyon kíváncsi lettem rá, majd pedig a kiadó oldalán bele is olvastam. Ezután egyszerűen nem hagyott nyugodni, mindenképp el akartam olvasni. Most pedig az elolvasása után, még mindig nem hagy nyugodni. Az egész könyv olyan érzelmi hullámvasutat okozott, hogy az idegeimnek már megint annyi lett.

A fullszoveg elég sok mindent elárul, így nem mondok semmi újat azzal, hogy a főszereplő lányt, Ginnyt egy motorosbanda elrabolja. Új nevet kap, új életet és új családot.
A könyv kezdete iszonyú erős, és sokkoló. Ezután pedig múltbeli történetekhez vetít minket vissza, pontosan oda ahol minden kezdőzött. 
Már a történet kezdetével volt egy minimális problémám, mert Ginny egyáltalán nem próbált meg elmenekülni. Beletörődött a sorsába, és ez teljesen abszurd volt nekem.

Nem szoktam durva könyveket olvasni a 'legalvilágibbnak' mondható könyv a Főnök volt, de esküszöm, hogy az, ez mellett gyerek mese volt. 
Nem viccből van ott a 18-as karika a könyv borítóján, de mivel én, a magam tizenhét évével szintén elolvastam, így nem igazán mondhatom, hogy tizennyolc év alatt ne olvassátok. Viszont tele volt megdöbbentő, durva dolgokkal, amikre egyszerűen szadista dolog lenne azt mondani, hogy tetszett. Egyszerűen rossz dolgokra nem mondhatjuk rá, hogy tetszett. Grizz dolgai pedig jó párszor kiverték a biztosítékot.


Délben kezdtem neki, és este hétre már végeztem is vele. Igazából nonstop olvasni akartam. Olyan szinten pörögtek az események, hogy vétek lett volna abbahagyni.
Nem tudom rá azt mondani, hogy minden sora tetszett. Az egyszerűen lehetetlen lenne. Rengeteg olyan jelenet volt ami egyszerűen sok volt és túl beteg.  Az olyan részeknél azt gondoltam, hogy mit tudnak ezen mások szeretni? Ha pedig most a teljes képet megnézem, akkor egyszerűen már minden világos.

A karakterek nagyon jól kidolgozottak. Ginny egy olyan karakter volt, akivel nem mindig értettem egyet, de összeségben számomra egy szimpatikus karakter lett. Grizz-ről pedig nem tudom mit gondoljak. Az egyes tetteitől mosolyogni támadt kedvem, másokon pedig csak szörnyülködtem. Ha pedig arról van szó, hogy milyen Grizz és Cicc együtt, akkor csak mosolyogni támad kedvem. Nem tudom mennyire volt fura az ő párosuk, de én teljes mértékben szurkoltam nekik. Ők egymás mellett tökéletesek.

Egyszerűen hatalmas részletességgel van megírva, és nagyon zseniálisan fel van építve. Tele van nem mindennapi dolgokkal, és van egy sajátos hangulatvilága. Van egy sajátos érzése, amilyet eddig csak ennél a könyvnél éreztem. Az írónő viszont nagyon is értette a dolgát. Elég nagy fantáziája van, mert hiába nem egy fantasy, még is csak olyan dolgok voltak benne, amik nekem soha nem jutottak volna az eszembe.

A vége egy hatalmas csattanó volt, amitől már azonnal olvasni akartam a következő részeket. Ki se bírtam, muszáj volt egy dolgot lespoilereznem magamnak.  


Véleményem a borítóról és a címről

A cím egyszerűen zseniális. Főleg úgy, hogy a történetben van elrejtve maga a cím. Ha pedig megtudod, hogy mire is utal akkor mérhetetlenül szomorú leszel. De viszont így is kedvenc lett.
A borító pedig ennek az ellentéte. Szerintem pocsék lett. Még ha Grizz-re azt mondjuk, hogy elmegy, akkor az öreg nőre nem tudok mit mondani. Vegyük azt, hogy Ginny kezdetben csak tizenöt éves volt, és ilyen tekintetben nekem ez így nagyon fura. 

Csillagos értékelés:


Fantasztikus könyv volt. Hiába éreztem a közepén, hogy nem tetszik, ez el is múlt. Már úgy gondolok vissza rá, hogy igen is tetszik. Fantasztikus volt. Végig izgultam és szurkoltam ezért a furcsa párért. Többször is említettem már, hogy egy könyv nekem akkor tetszik igazán, ha ott van az a plusz. Az olyan pluszra gondolok, amikor nonstop olvasni akarod az adott könyvet. Miután pedig befejezed egy világ tör össze benned, mert olyan mintha neked is egy kis részednek vége lenne. Ha pedig még napokkal az olvasása után is csak az adott könyvre tudsz gondolni, és konkrétan rá se tudsz nézni más könyvre, akkor igen abban a könyvben megtalálható az a bizyonos plusz. A Kilenc percben pedig ez mind meg volt.

Kedvenc idézetek: 

,,– Mióta szereted te a Seals & Croftsot? – álltam fölé.
– Nem szeretem.
– Akkor miért hallgatod őket?
– Mert te szereted őket, én pedig téged szeretlek, és hiányoztál.''

,,– Nagyon fáj a fejem. Hoznál nekem egy kis aszpirint?
Hátrahúzódtam, és meglepve néztem rá.
– Persze.
– Mi a baj? – kérdeztem, miután visszatértem az aszpirinnel meg egy pohár vízzel. – Túl sokáig voltál kint a napon, vagy ilyesmi? Neked sohasem fáj a fejed.
– Á, szerintem csak a zenéd miatt van.''

,,– Nem zavar, mi?
– Nem. Kicsit sem zavar.
– Biztos vagy benne?
– Igen. Biztos, Grizz. Miből gondolod egyáltalán, hogy zavarna? – kérdeztem kissé túl büszkén.
– Mert fejjel lefelé tartod a könyvet.''


Kinek ajánlom? Azoknak, akik nem egy nyálas romantikus történetre vágynak, hanem egy igazán kidolgozott és letehetetlen könyvre. A tizennyolcas karikát pedig azért vegyétek figyelembe! 



Colleen Hoover: Vallomás


Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? 
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Kiadás: 2017, Könyvmolyképző
Oldalszám: 344
Moly: 89 %

〰〰〰〰〰〰

Hoover már megint megcsinálta!

Az It Ends with Us után alig vártam, hogy egy újabb fantasztikus Hoover könyvet olvashassak. A Vallomás-sal akkor kezdtem el szemezni, amikor értékelést olvastam róla Molyon.

Előre is igyekezném leszögezni, hogy nagyon sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e bejegyzést írnom erről a könyvről. Nagyon nehéz spoiler mentesen beszélni róla, mert minden összefügg mindennel. Van valami azonban a történetben, ami miatt egyszerűen muszáj róla írnom. És valamiért nagyon fontosnak érzem, hogy ez a történetet minél több emberhez eljusson.

Már ennyi idő után rájöttem, hogy az írónő minden könyvében van valami egyedi. A Vallomás témája pedig iszonyatosan tetszett. A könyv kulcsfontosságát a vallomások teszik ki, amiket valójában az írónőnek írtak. Azonban történetünk férfi főszereplője egy festő, aki az ajtaján bedobott vallomásokat festi meg. Ha pedig azt gondolnánk, hogy ez nem elég zseniális már csak így olvasva is, akkor kapaszkodjon meg mindenki, mert ezeket a képeket tényleg megfestették. Egy rendkívül tehetséges festő, Dany O'Connor volt az, aki elkészítette a képeket, amiket a könyvben láthatunk. Ez a dolog pedig nálam a regény egyik kedvenc pontjává vált.


A történet kezdete pedig eléggé megdöbbentő volt számomra, a fullszöveg nem enged túl sok betekintést, hogy vajon akkor miről is fog szólni a regény. Én az első fejezet után sem tudtam eldönteni, de már annak sikerült iszonyatosan 'megcsapnia'. Ezután pedig hatalmas kíváncsisággal folytattam tovább.
Ez a kíváncsiság egyáltalán nem szűnt meg. Csak úgy faltam a lapokat, mert egyszerűen imádtam és tudnom kellett, hogy mi történik. 
A főszereplőnk nem más, mint Auburn, aki Dallasban próbálja megtalálni a helyét. Egy spontán találkozáskor ismerkedik össze Ovennel, egy helyi festővel. Nem szeretem a klisés egymásba szeretős dolgokat, de basszus ennél a két embernél már attól esküvőt támadt kedvem szervezni, hogy köszöntek egymásnak. Mind a két karakter titokzatos, óvatos, és mégis az első pillanattól kezdve szimpatikusak lesznek az olvasónak. 
Végig fantasztikus karaktereket ismerhettünk meg, akik tökéletesen bele illettek a Confess világába. Hihetetlenül lenyűgöző, hogy az írónő ennyire kidolgozott karaktereket tud alkotni, akik olyanok mintha valóságosak lennének. Persze jó pár karakter utáltam, de azok is ugyanúgy egy iszonyú jó háttértörténettel voltak megáldva.


Szerintem ennyit mondhattam el a történetről, anélkül, hogy ne lőjem le a poént. Engem teljesen megtudott lepni. A felénél volt egy olyan fordulat, ami nekem egy picit negatív dolog volt. Már az elején gondoltam rá, hogy na csak nehogy ez történjen,  de aztán elvetettem az ötletet. Végül pedig még is megtörtént. Ettől eltekintve pedig rengeteg résznél volt olyan, hogy halvány lila gőzöm sem volt mit tartogat még nekem a könyv úgy, hogy garantáltan mondhatom rá, hogy izgalmas és tele van nem várt fordulatokkal.

Annyiszor összetört a könyv. Annyiszor sajnáltam mindent, amit olvastam. Nagyon könnyű volt bele élni magam a történetbe, és ettől is csak még valóságosabbá vált. 
Rengeteg vicces jelenet volt, amikből nem győztem kedvenceket válogatni. Rengeteg aranyos pillanat volt, amikor azt kívántam, hogy sose legyen vége ennek a könyvnek. 

Azonban túl hamar vége lett. Letehetetlen könyv volt. Ha tudok tanácsolni valamit, akkor ne este kezdjetek neki, mert nagyon nehéz ott hagyni. A vége pedig még fantasztikusabbá tette az egész történetet!
Rengeteg minden történik a könyvben, de ettől egyáltalán nem válik zavarossá. Nagyon jól fel van építve és minden sora úgy volt tökéletes, ahogy volt.

Csillagos értékelés:

Egyszerűen tökéletes volt, imádtam minden sorát és remélem sok ilyen különleges Hoover könyvet olvashatok, mert nekem ilyen élményre még biztosan szükségem van.


Kedvenc idézetek:

,,– Hülye magas sarkú – motyogja. Csakhogy nem is az van rajta. Fekete, lapos sarkú félcipőt visel.''

,,Őszintén mondhatom, hogy még soha nem volt részem ilyen hajvágásban. A borbélynál korántsem szoktak ennyire készségesek lenni.''

,,– Auburn! Itt az a pasi, akivel vétek volna nem lefeküdnöd! Nem a zsaru, hanem a másik!''

Kinek ajánlom? Az olyanoknak, akik szeretnének egy igazán különleges romantikus könyvet olvasni, és szeretik a művészetet. 






Blogprojekt #6 | Egymásnak ajánlva 3. nap


Sziasztok! :)
A Blogprojekt utolsó napjára a filmeket hagytunk. Imádok filmeket nézni és rengeteget nézek is, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mi újat választanak nekem. 
Beatrice választott nekem, és egy idő után meg is lett, hogy mi az, amit még nem láttam. A nekem ajánlott film, vagyis inkább sorozat a Sherlock lett. Már régebb óta ismerem a sorozatot, de még sosem láttam. Magában az első rész a másfél órás hossza miatt simán felér egy filmmel.

Valahogy ebben a hónapban nem sok iskolán kívüli dologra volt időm, így az egész Blogprojektes feladatok az utolsó pillanatban csúsztak csak be. 


A sorozatot csak ma néztem meg, mert egyszerűen eddig nem vitt rá a lélek. Tudom, hogy ez így elég rossz hozzá állás, de nem nagyon voltam krimi hangulatban. 
A sorozat 2010-ben indult, és összesen négy évadot élt meg. Az IMDb pontozás 9,2 ami egy fantasztikusan jó értékelés. 
Igazából mindig is kíváncsi voltam a sorozatra, hisz eddig csak jót hallottam róla. Mikor elkezdtem nézni kicsit furcsálltam a kezdést. Aztán iszonyatosan megtetszett Benedict Cumberbatch alakítása, valljuk be ő eléggé a magáévá tette Sherlock Holmes karakterét. Meglepően jó lett a szereplő válogatás, bár nekem Robert Downey Jr. egy sokkal jobban kedvelt Sherlock Holmes.
Tetszett a sorozat, de sajnos nem tudok róla ódákat zengeni, de ez csak az én hibám. Biztos, hogy megfogom nézni ha több időm lesz és olyan kedvem, mert borzasztóan érdekesnek tűnik. Érdekes volt ez a rész, és a vége is tetszett. Külön kiemelném, hogy imádtam a helyszíneket is. Nagyon jó sajátos hangulata volt mindennek.
Viszont nem mindig kötött, amit sajnálok. Nagyon is közre játszott, hogy nem igazán volt rá hangulatom, de valahogy mostanában kevés minden kötött le filmek és sorozatok terén.
Összeségben pedig örülök ennek a választásnak, mert ha Beatrice nem ezt ajánlja nekem, akkor lehet, hogy soha sem néztem volna meg.


Én Lilinek választottam, még pedig a Halálos iramban c. filmet. Hatalmas kedvencem ez a filmsorozat, és mivel ezt Lili sem látta úgy éreztem, hogy ez egy tökéletes ajánlás lehet. 
Apró problémám van amúgy a magyar szinkronhangokkal, mert vannak benne elég idegesítőek, de ettől eltekintve én ebben a filmben semmi hibát nem látok. Lili véleményét pedig ide kattintva megtaláljátok.
Ennyi is lett volna az e hónapi Blogprojekt. Bevallom nekem ez volt az egyik kedvenc témám, remélem a többiek is ugyanígy élvezték! :)
Ne feledjétek, hogy következő hónapban is lesz projekt, amikor pedig egy újabb témával jövünk. xxx



Blogprojekt #6 | Egymásnak ajánlva 2. nap


Sziasztok!
A Blogprojekt második napjával elérkeztünk ahhoz a témához, amit a legjobban vártam, a könyvekhez. Nekem Lili választott, én pedig Beatrice-nek választottam.

Lili választásának nagyon örültem, mert még anno az ő egyik posztjában láttam meg Sarah Dessen Altatódal c. könyvét. Már akkor felkerült a várólistámra, de hát tudjátok milyenek a várólisták. Elolvasok egy könyvet a listáról, és hozzá írok még kettőt. Így az Altatódal is a halogatós oszlopba került. Lili pedig pont ezt a könyvet választotta nekem.

forrás:weheartit
A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa.

A könyv olvasását tökéletesen az utolsó hétre toltam ki, így épp tegnap fejeztem be.
Van a regénynek egy sajátos hangulatvilága. Az írónőnek pedig egy fantasztikus stílusa. A történetünk főszereplője Remy, aki nem hisz a szerelemben. Anyja megannyi válása után nem igazán szolgált neki egy jó mintaképpel arról, hogy milyen is egy rendes kapcsolat. Remy kb. olyan profi szinten tud szakítani a fiúkkal, mint ahogy mások levegőt vesznek. A történetben viszont a hatalmas csavart az hozza, hogy megjelenik egy fiú, aki más mint akikkel Remy eddig találkozott. Vajon Remy meg-e tudja változtatni a nézeteit, és tud-e életében először rendesen kötődni valakihez?
Örültem, hogy Remy egy olyan karakter, aki egy igazán talpra esett lány. Nem mondom, hogy rögtön szimpatikus lett, de jó volt a sok klisés lány szereplő közül egy olyan, aki nem szenved és nem egy tipikus félénk lány. Remy szeretett bulizni és nem hagyta, hogy irányítsák. 
Nagyon tetszett a kapcsolata a legjobb barátnőivel. Négy lányból álló jó kis erős barátságot alakítottak ki az évek alatt. Tökéletesen eszembe juttatta az én barátnőimet is.
Dexter, a regény férfi főszereplője nem nyerte el elsőre a tetszésemet. De aztán egyre jobban kezdtem megkedvelni, főleg a kutyás jelenetek után. Nagyon vicces, csupaszív srác volt, amitől a végére akaratlanul is belopta magát a szívembe.
Voltak benne negatív dolgok, amik nem tetszettek, de összeségben viszont tetszett a könyv. Volt egy sajátos hangulata, jó sztorija és nagyon jól adagolta az eseményeket. A történetnek rengeteg olyan egyedi része volt, amiket imádtam. A végén pedig úgy éreztem, hogy minden nagyon jól volt fel építve és szépen le lett zárva a történet.
Szóval igen, köszönöm Lili, hogy ezt választottad mert megérte elolvasni. Valamint én is nagyon szívesen ajánlom mindenki másnak is ezt a regényt!


Az én ajánlásom A Vétkes volt, amit már a sokadik alkalommal említek meg itt a blogon. Imádom ezt a könyvet, és kíváncsi vagyok Beatrice véleményére. Ide kattintva elolvashatjátok, hogy tetszett neki.


A Blogprojekt résztvevői: 
Libellum


Holnap az utolsó bejegyzéssel jövök, ami egy Beatrice által választott film lesz. Ha kíváncsiak vagytok mi lesz az, mindenképp térjetek vissza az oldalra! xxx


Blogprojekt #6 | Egymásnak ajánlva 1. nap


Sziasztok! :)
Újra elérkezett a Blogprojekt, ami mindig egy jó kis posztdömpinget ad a blognak, ez pedig jelenleg rá is fér. Az idei témát már az előző hónapban kitaláltuk, és ez pedig nem más, mint az egymásnak való ajánlás. Nekem a projekt egyik legpozitívabb tulajdonsága, hogy rengeteg jó könyvet ismerhetek meg a többiek által. Így szerintem nem is lehetett volna aktuálisabb, hogy egymás ajánlására nézzünk egy filmet, hallgassunk meg egy zenét és olvassunk. A plusz érdekesség pedig, hogy a nevek és az ajánlások ki lettek húzva így teljesen a véletlenen múlott, hogy kinek ajánlunk és kik ajánlanak nekünk.
Az első nap témája pedig nem más, mint a zene


Nekem Vhrai a Libbelum blogról választotta a zenét. Ez pedig Nightwish: Nemo c. száma volt. 
Előzetesben nekem egy elég sajátos zenei ízlésem van, műfajokból jöhet minden, de egyébként nagyon válogatós vagyok. 
Ezt a zenét egyáltalán nem ismertem, sőt még az előadót sem. Reménykedtem, hogy tetszeni fog, de annyira nem nyűgözött le. Valahogy egyáltalán nem az én stílusom, de igazából azt se tudnám belőni, hogy mi is az én igazi kedvenc zenei stílusom. Ez a szám viszont egyáltalán nem került közel hozzám. Nagyon kevés női előadót szeretek és így az énekesnő hangja sem lopta be magát a szívembe. Az első hallgatás után meghallgattam még egyszer és úgy már egy picivel közelebb került hozzám, de még így se tudom rá azt mondani, hogy tetszett.
Sajnálom, hogy nem tetszett az első ajánlás, de hát nincs mindannyiunknak egyforma ízlése. 
Az én ajánlásom pedig szintén Vhrai-nak volt. Szerintem mindkettőknek nehéz volt olyan dalt, választani amit a másik nem ismer. Így végül harmadik próbálkozásra egy olyan dalt választottam, amit viszonylag kevesen ismernek.
Az én ajánlott dalom, pedig XXXTentacion: Garette's Revenge c. száma volt. Én nagyon szeretem ezt a dalt, és azt az egész nyugis stílusát. Ahogy pedig már fentebb említtettem nagyon kevesen ismerik, ez miatt pedig nagyon szívesen ajánlom másoknak.
Ha pedig kíváncsiak vagytok, hogy tetszett Vhrai-nak a dal, ide kattintva megtaláljátok az ő bejegyzését. 




A Blogprojekt résztvevői: 
Libellum


Ennyi is lett volna ez a mai rövidke bejegyzés. Holnap pedig avval a könyvvel jövök, amit Lili ajánlott nekem.
Legyen szép estétek! xxx



Colleen Hoover: Velünk véget ér


Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. 
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. 
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. 
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. 
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. 
Add át magad a reménynek!


Kiadás: 2017, Könyvmolyképző
Oldalszám: 424
Moly: 95 %
〰〰〰〰〰〰

Ahogy megláttam ezt a borítót rögtön tudtam, hogy akarom ezt a könyvet. Moly-on hatalmas népszerűségnek örvend a könyv, és maga az írónő is. Én még nem sok könyvét olvastam, de a Maybe Someday után biztos voltam benne, hogy még több könyvét el akarom olvasni. Sikerült rájönnöm, hogy minden Colleen Hoover történetben van valami plusz, amitől a történetei  egyedivé válnak.

-Cselekmény leírást tartalmazhat!-

A történetünk főszereplője Lily Bloom. Lily Bostonban él, édesapja temetése után pedig véletlenül találkozik egy tetőn Ryle-al. Ryle Kincaid egy idegsebész. Rögtön érezni lehet a két szereplő között a kémiát, amivel viszont ők akkor nem igazán foglalkoznak. Lily személyében viszont megismerhetünk egy olyan lányt, aki cipeli magán a múlt terheit, mert a gyerekkora koránt sem volt egyszerű. 
Lily első szerelme Atlas volt, akinek szintén nagyon nehéz élete volt és hajléktalanná vált. Lily régi napló írásai során ismerhettük meg kettejük történetét. A naplólevelek zseniálisak voltak, és egy fantasztikusan jó hangulatot adtak a regénynek. Lily már évek óta nem találkozott első szerelmével, de továbbra is gondol rá és sehogyan sem tudja elfelejteni, amiért őszintén nem is hibáztatom. 
Lilynek saját vállalkozása van, aminek köszönhetően új barátnőt ismer meg, és a sors újra össze hozza őt Ryle-al is. 
Ryle számomra rögtön egy pozitív karakter lett, mert volt humora, okos és egyszerűen tökéletes pasi volt. Nem is volt kérdés, hogy én rögtön szurkoltam azért, hogy jöjjön össze Lily-vel.
Hihetetlenül pörögnek az események és nagyon sok minden történik. A történetben időugrások is megjelennek, de ettől még minden alaposan fel van építve. Az írónő fantasztikusan dolgozta ki a történetet és a szereplőket. A stílus fantasztikus volt.


Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet középpontjában egy koránt sem pozitív téma áll. Ha megnézitek a könyv címkéjit, akkor ott virít a nők elleni erőszak. Számomra ez egy megbocsájthatatlan dolog. Manapság nagyon sok könyvben megjelenik, de Hoover most egy igazán más és sokkal fájdalmasabb oldalát mutatta meg nekünk. Lily nem tudott felnézni apjára, mert nem egyszer emelt kezet az anyukájára. Ez az egyik legrosszabb dolog a világon, és bár egy nőnek se kellene átélnie. Azt mondjuk, hogy ezután egy nőnek fő dolga lenne elhagyni a bántalmazó férfit. Egyszerű, mert az akit a legjobban szeretsz, nem okozhatja neked a legnagyobb fájdalmat. Hát pedig de. Az írónő ennek  megmutatja egy teljesen más oldalát. Bemutatja, hogy milyen gondolatok játszódhatnak le egy bántalmazott nőben, és akkor mi is rájövünk, hogy hát ez baromira nem egyszerű.
A fő szempont, hogy bármennyire is torok szorító dolgokat kellett olvasnunk, emellett voltak a történetben olyan dolgok is, amelyek adtak neki egy hatalmas pozitív löketet, amitől nem vált egy depresszív olvasmánnyá. A könyv tartott egy tökéletes egyensúlyt. Szórakoztatott, amikor kellemes dolgokat olvastam és hatalmas szomorúság zúdult rám, mikor rossz dolgokról olvastam. 
Ahogy haladunk a könyvvel, úgy bonyolódik a történet is. Atlas újra megjelenik és közben szépen lassan teljesen kiderül, hogy mi is történt köztük Lily-vel. Ott van Ryle is, aki én hozzám először sokkal közelebb állt. Atlas szempontjából viszont egyszerűen csodálatra méltó volt, hogy hova jutott, azok után amin keresztül kellett mennie.
A könyv felénél azonban már kezdett kialakulni, hogy hová is szeretné igazán vezetni a történetet az írónő. Én valahogy sejtettem egy ilyen fordulatot, de ettől még mérhetetlenül szomorú voltam. 
Az biztos, hogy egy hatalmas érzelmi hullámvasúton ültem a könyv olvasása alatt. Egyszer minden tökéletes volt, máskor pedig minden pocsék. 
Annyira örülök, hogy elolvastam a könyvet. Annyira más nézetet kaptam ettől, és annyi érzelmet.
Sajnáltam Ryle-t, és a szerepet, amit az írónő rá szánt. A végén már úgy éreztem, hogy nem tehetek semmit, hisz mindennek így kellett lennie. 

Rengeteg meglepetést tartogat a könyv és garantáltan nem lehet letenni. Én mikor nem olvastam, még akkor is befészkelte magát a gondolataim közé.
Ha pedig még inkább össze akarnátok törni, akkor az utószó kötelező. Még inkább rájöttem, hogy miért is kellett mindennek így történnie és rájöttem, hogy ez az egész így volt tökéletes.

Csillagos értékelés:

A szereplők kidolgozottak voltak, a cselekmény úgy szintén. Minden tökéletesen volt leírva, és az események pedig végig pörögtek. Annyira mélyen lesújtott rám az egész történet, amitől nem tudok rá kevesebb csillagot adni, mint öt. Sőt nem is akarok. Egyszerűen tökéletes volt.

Kedvenc idézetek: 

,,Nem szabad olyasmire vesztegetni az időt, ami egy nap talán megtörténik, de talán soha semmikor nem lesz valóság.''

,,-Anya!- mondja Ryle.- Bemutatom Lilyt, az én istentelen kurvámat!''

,,Ezt teheti tizenöt perc egy emberrel. Tönkreteheti.
Vagy megválthatja.''


Kinek ajánlom?
Ahogy a borítón is olvashatjátok: ,, Akinek van szíve, olvassa el ezt a könyvet!"
Ez a körforgás ne érjen véget. 


(képek forrása: weheartit, a montázs saját)

Januári olvasmányaim


Sziasztok! :)
Ahhoz képest, hogy még csak most kezdődött el az év, nagyon gyorsan vége is lett az első hónapnak. A havi lezárásoknál szoktam igazán rádöbbenni, hogy milyen gyorsan is telik az idő. Január, a sulit leszámítva egy tök jó kis hónap volt. A suli sok időt elvett az életemből, de a szabad perceimben igyekeztem sokat olvasni.

1. Böszörményi Gyula: Nász és téboly

1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak. 

1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel? 

Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el. 

A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.


Egy tökéletes könyvvel zártam az évet, és kezdtem az újat. Ugyanúgy ahogy tavaly, most is az év első napjain Böszörményit olvastam, aminél aligha lehetett volna jobb olvasmányt választani.
Mérhetetlenül szomorú vagyok, hogy véget ért az egyik kedvenc sorozatom. Annyi idegőrlő perc után minden a helyére került. Szerintem ez a mű úgy volt tökéletes, ahogy volt. Az epilógus is tetszett és mindenért oda voltam. A drága szereplőket, és a sorozat folytonos izgalmát nagyon nehéz lesz elengedni. Köszönöm minden sorát!
Csillagos értékelés: 

2. Katona József: Bánk bán

Nem ​túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelkedő csúcsa, szinte egyszeri csodája a Bánk bán.Az író által papírra vetett sorsok – dráma esetében – előadás után kiáltanak. A mű bemutatása aztán visszahat az újabb alkotói szándékra és tettre. Ezért van, hogy a drámairodalom virágzása vagy éppen folytonossága a kor levegőjén és problémáin túl a színházi világ és a közönség nélkül aligha képzelhető el. Ahogy bő regénytermés olvasók nélkül nem lehetséges. Egy-egy mű igen, de a műfaj meghatározó jelenléte nem.Katona József (1791-1830), a kecskeméti takácsmester fia, a pesti jogi egyetemre fölkerülve a színházi világ vonzásába került. Nem a jogi pálya, a színpad, az írás volt számára elsődleges. Amikor évekkel később megkeseredve visszatért szülővárosába, a hiva talnoki lét vált elsődlegessé: gyakorlatilag fölhagyott az irodalmi munkássággal. A színház szerelmese, mint egy drámai hós a néma- ságot választotta, hogy aztán korai, örök némaságával az utókorra testálja varázspálcáját, a magyar irodalom gyöngyszemét, a Bánk bánt. Az ismert, de igazán nem elismert Katona József írói nagysága csupán halála után hosszú évekkel vált egyértelművé.Kétségtelen, hogy fő művéhez méltó és minőségben hasonlatos alkotás nem került ki tolla alól. Ám számos, nem csupán az irodalmi és színházi élet szempontjából, hanem önnön írói világa és fejlődése miatt is fontos mű alkotója, Igen sok, a korban divatos német darabot ültetett át magyarra; több mint tíz saját drámát írt.Katona minden sora összeftiggésben van a Bánk bánnal. Olyan értelemben legalábbis, hogy minden műve mögött egy érdekes és súlyos személyiség rejlik. A drámafró nem tud önmagánál, személyisége lehetőségénél súlyosabb alakot teremteni! Bánk tehát Kato- na és Katona Bánk.

Egy kötelező is becsúszott, amit amúgy még rendesen decemberben kezdtem el, de egyszerűen pocsék volt. Mikor végre elolvastam úgy éreztem, hogy szabad vagyok. Ez a könyv heteken át megkeserítette az életem. A legjobb pillanata pedig az volt, hogy vége lett. 
Én amúgy sem igazán szeretem a drámákat. Egyszerűen a rendes formátumot szeretem: a leírásokat, a párbeszédeket. Egyáltalán nem akarom leszólni, de egyszerűen úgy érzem, hogy nekem ez egy nagyon rossz könyv volt. 
A szereplők viselkedése egy rakás szerencsétlenség. Egy szimpatikus karaktert se tudnék mondani. Az egyik rosszabb, mint a másik. A szereplők között semmi kapcsolatot nem éreztem, olyan rideg volt mindenki mindenkivel. 
Az egy csillagot mindössze arra adom, hogy valós történelmi témát dolgoz fel. Ez egy tök jó sztorit ad a könyvhöz, csak a megvalósítása számomra baromi rossz. 
Nekem nagyon nehezen volt érthető. Idegesített ez a régi írásmód, pedig máshol nem szokott. Itt mégis úgy éreztem, hogy egyszerűen nem bírom tovább olvasni. 

Csillagos értékelés: 

3. Sarah J. Maas: Viharok birodalma
A világot az álmodók mentik meg és építik újjá.
Alig kezdődött meg Aelin Galathynius hosszú útja a trónjáig, máris háború fenyeget. Útja során elveszített, de szerzett is szövetségeseket, barátságok köttettek és szakadtak meg, miközben a mágikus erőt birtoklók és azt nélkülözők is konfliktusba kerülnek.
Aelin szíve az oldalán harcoló hercegé, hűsége pedig a védelmére szorulóké, akikért mágiája utolsó cseppjét is kész odaadni. Ám a múlt borzalmas bugyraiból szörnyetegek bukkannak fel, és a sötét erők felsorakoznak, hogy leigázzák a birodalmát. Egyetlen esélye marad, egy kétségbeesett küldetés végrehajtása, ami a végét jelentheti mindannak, ami Aelin számára drága.
A kirobbanó sikerű Üvegtrón sorozat lélegzetelállító ötödik kötetében Aelin válaszút elé kerül: mit és kit áldozzon fel azért, hogy megakadályozza Erilea széthullását.
Kezdetben nagyon nehezen tudtam ráhangolódni az olvasmányra. Úgy éreztem, hogy itt már nem is Aelin a főszereplő és, hogy mindenkiről szól, csak róla nem. Voltak egy kis nehézségeim, de aztán ahogy haladtam vele, megint teljesen elvarázsolt a világa. Nagyon örülök, hogy nem rég elolvastam az előzmény kötetet is, mert anélkül, biztosan nem értettem volna. 
A végéről pedig annyit tudok mondani, hogy SARAH AZ IGAZI SZADISTA. A sírás kerülgetett és nem bírtam feldolgozni, hogy ez történik. Amúgy zseniális volt.
Csillagos értékelés: 

4. Leiner Laura: Ég veled
A könyvről írott értékelésemet ide kattintva találod. 

5. Márai Sándor: Füves könyv

Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

Nagyon régóta szerettem volna már elolvasni. Összeségben egyáltalán nem csalódtam. Voltak benne olyan gondolatok, amikkel nem értettem egyet és olyanok is, amikkel igen. Nem adott egy akkora átütő érzést, mint vártam, de nagyon is megérte elolvasni. Már ez miatt a fantasztikus borító miatt is megéri a polcon látnom.
Csillagos értékelés: 


6. Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol?

Egy éve már, hogy Eden utoljára beszélt Tylerrel. Még mindig haragszik rá, amiért tavaly nyáron olyan hirtelen faképnél hagyta, és igyekszik mindent elkövetni, hogy továbblépjen, és gondtalan diákként folytassa az életét a Chicagói Egyetemen. A tanév végén visszatér Santa Monicába, de nem ő az egyetlen, aki úgy dönt, hogy hazautazik a nyárra… 
Edennek egyedül kellett szembenéznie botrányos bejelentésük következményeivel, és egy szétzilált család minden problémájával, ezért úgy dönt, hogy nem foglalkozik Tylerrel, amikor az újra felbukkan a városban. 
De hol volt Tyler? És Eden tényleg továbblépett már, vagy csak el akarja hitetni magával, hogy már nem érdekli a fiú? Lehet, hogy Tyler és Eden képes lesz legyőzni a család ellenállását, és minden nehézség ellenére megtalálja végre a boldogságot?

A sorozatot még nyáron kezdtem el, de a harmadik rész akkor valamiért ki maradt. Számomra ez a sorozat már egy sajátos világot alakított ki, ami tele van drámával. Nekem már sok volt az a folyamatos huzavona, ami Eden és Tyler között volt. Alapjáraton szerintem teljesen kiszámítható volt, de ettől még szórakoztató. Nekem az első rész volt a kedvencem. Összeségben egy egész jó kis sorozat volt. 
Csillagos értékelés: 


7. C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét
*libri*
Regény ​egy nőről, aki már életében legendává vált. Regény egy életről, mely tele volt tragédiával, szenvedéllyel és szépséggel. Ez Gabrielle Coco Chanel élete, és ezúttal ő maga meséli el az olvasónak.Az angol történelmi regények népszerű szerzője új témához fordul, és egy olyan nő életét tárja elénk, aki forradalmasította a divatot: megszabadította a nőket a fűző szorításától és a többkilós kalapoktól.
Coco Chanel szegény családból származott, és anyja halála után árvaházba került. Volt varrónő és kupléénekesnő egy éjszakai lokálban. Sorsa óriási fordulatot vett, amikor megismerkedett egy gazdag férfival. A magával ragadó stílusú könyvben Coco őszintén mesél félelmeiről, érzelmeiről, szerelmeiről. Egyetlen férfit szeretett egész életében, de soknak összetörte a szívét. Megszállottan szinte csak a munkának és a sikernek élt. A regényben megjelennek a kor kiemelkedő alakjai is: Pablo Picasso, Jean Cocteau, Igor Sztravinszkij, a balett-teremtő Gyagilev és az orosz Romanov főherceg.
Szerintem már teljesen megszokott, hogy nálam Chanel könyvekből sosem elég. Ha valaki azt kérdezi, hogy: -Hogyan vagyok képes ennyit elolvasni? A válasz csak annyi, hogy hogyan bír valaki egyet sem elolvasni. Valahányszor elolvasok egy ilyet még inkább megszeretem Chanelt. Számomra ő egy igazi példakép. Ez a könyv viszont csak annyiban különbözött a többitől, hogy E/1-ben volt írva. Ebből következtetve nem lehet tudni, hogy minden hiteles volt-e. A végével is volt egy minimális problémám, mert a második világháború után nem írt le már semmit. Pedig Chanel még bőven azután is élt. Ettől eltekintve ez is egy csodálatos könyv volt, ugyanúgy mint a többi Chanel életrajz.
Csillagos értékelés: 


8. Lois Duncan: Tudom mit tettél tavaly nyáron

Baleset volt – ám örökre megváltoztatta az életüket. Tavaly nyáron négy halálra rémült barát kétségbeesett esküt tett, hogy eltemetik szörnyű titkukat. Vannak azonban titkok, amiket nem lehet eltemetni, és valaki megtudta, mi történt aznap. Valaki, aki bosszút akar.
Idén nyáron eljön a rettegés ideje…
Mikor már megjelent, már akkor kívánságlistára tettem. Nagyon megtetszett ez a titokzatos, zsaroló vonal, ami rögtön a PLL-re emlékeztetett. Amikor pedig megláttam a könyvtárban, nagyon megörültem. Rögtön ki is vettem. Hát ez után pedig iszonyatosan örülök, hogy nem vettem meg. Teljesen kiszámítható volt és a szereplők pedig semmilyenek. Ritka egyszerű történet, semmi kreativitás nem volt benne. Amennyire jó könyvre számítottam, annyira csalódtam is. 
Csillagos értékelés: 



Szóval ezek lettek volna a januári olvasmányaim. Voltak köztük kedvencek és anti kedvencek is. A jó hír viszont, hogy szerintem egy nagyon színes hónapot zártam. Nagyon sokféle műfajban olvastam, aminek nagyon örülök. 
A hónapban hét bejegyzést posztoltam a blogra, ami nagyban köszönhető a Blogprojektnek is. Értékelésekben viszont most nem igazán remekeltem, remélem februárban több időm lesz értékeléseket írni. 

Ti miket olvastatok januárban?




Popular Posts